Bolivar
A „Bolivár" márka szivarjai a legjobb és (legerősebb) havannák közé tartoznak. A név a latin-amerikai függetlenségi mozgalom vezetőjének, Simon Bolivárnak (1783-1830) állít emléket. A 16. században Dél-Amerikába kivándorolt baszk hidalgó család leszármazottja egy olyan juntához csatlakozott, amely 1810-ben fellázadt a spanyol uralom ellen. Bolivárt 1813-ban felszabadítóvá nyilvánították, majd 1819-ben — miután a vezetésével sikerült legyőzni a spanyolokat — Venezuela elnökévé. Ebben az összefüggésben másodlagos kérdés, hogy a „Bolivár" méltó módon képviseli-e Dél-Amerika nagy fiát — akit egyébként ma is számos emlékmű örökít meg arrafelé —, ám meglehetősen „harcosoknak", vagyis a tapasztalt szivarozóknak, akik kedvelik a havanna átütő erejét. Ez az erő elsősorban a nagy formátumoknál igazán karakteres. Az erőteljes, intenzív ízű „Bolivár" az utolsó igazán „klasszikus" havannamárkák közé tartozik. A sötét burkolóleveleket tartalmazó, kézzel készülő szivar, melynek szivargyűrűjén most is Bolivár portréja látható, egy olyan töltelékkeveréknek köszönheti erős aromáját, amely több seco-, mint volado- levelet foglal magába. Az 1901-ben, „Jósé F. Rocha" havannai cége által bevezetett „Bolivár" márka az 1950-es években szerzett igazi hírnevet, amikor a gyártás a Rafael testvérek és Ramón Cifuentes felügyelete alá került. Mint már említettük, e hagyományőrző márka az erős havannák kedvelőit célozza meg.
COHIBA
A „Cohiba" nevet a Kubában őslakos taino indiánok nyelvéből kölcsönözték; a jelentése: „szivar". A „Cohiba" maga a „havanna", s így az a márka, amelyet számos szakértő a karibi szigetország legjobb szivarjaként tart számon. Természetesen az aficionadók egyéni ízlése dönti el, hogy a „Cohibát" tartja-e a legjobbnak valamennyi havanna szivar közül, ám ezt a márkát kétség kívül körülveszi egy olyan különleges aura, amely egyéb havannamárkák formátumainál nem jelentkezik. Bár a „Cohibát" csupán 40 éve alkották meg, időközben valódi kultusztárgy lett. 20 éven keresztül kizárólag Fidel Castrónak szánt „Laguito No. 1", „Laguito No. 2" és „Laguito No. 3" formátumok léteztek, amelyekhez később továbbiak társultak: „Corona Especial" (No. 2), „Lancero" (No. 1) és a „Panatela" (No. 3). Korábban e szivarokat kizárólag magas rangú külföldi vendégek kóstolhatták meg — és persze maga Castro. A 80-as évek végén megjelentek a piacon az „Esplendido", az „Exquisito" és a „Robusto" nevű formátumok. Később e sorhoz csatlakozott a „Corona", amellyel időlegesen lezárult a standard formátumokat felvonultató „Clásica"-széria. 1992-ben a kubai csúcsmárkát újfent kibővítették, ezúttal azonban egy széria formájában, amely öt formátumot foglal magában. A széria neve „Linea 1492", a formátumoké pedig „Siglo": mindkét szó az amerikai kontinens felfedezésére, s így a szivarokra is utal. A „Siglo" jelentése nem más, mint „évszázad", az öt formátum pedig egy-egy évszázadot jelöl, s a kör 1492-vel zárul. A „Linea 1492" „Cohibái" egy évvel később estek át a nemzetközi keresztségen, amikor a londoni „Claridge's Hotelban hivatalosan bemutatták a közönségnek. Míg a „Clásica"-széria szivarjai fűszeres ízükkel, karakteres aromájukkal a hagyományos kubai stílust idézik, az újabb szériához használt keverék még terjedelmesebb szivarokat eredményez. Nem egy szakértő a legújabb kreációt, a „Siglo VI”-ot tekinti a „Cohiba" márka legkiválóbb tagjának. A „Clásica" márkánál viszont két formátum versenyez ezért a rangért: Az „Esplendido" és a „Robusto". Az előbbi vitolához egyébként kapcsolódik egy szomorú rekord, mert az „Esplendido" a leggyakrabban hamisított formátum: állítólag kevesebbet gyártanak az eredetiből, mint az utánzatából. Ezért egy kubai havannavásárló-körút során nem árt az óvatosság: kizárólag egy Casa del Habanóban vagy egy államilag felügyelt boltban vásároljunk szivart, utcai árustól soha! Ez a szabály egyébként nem csak Kubára vonatkozik, hanem a teljes közép-amerikai térségre. Ha azonban egy aficionado az Egyesült Államokban fedez fel egy doboz „Cohibát", akkor — legális áru esetén — bizonyosan olyan márkával fog találkozni, amelyet a „General Cigar Company" gyárt a Dominikai Köztársaságban. Bár a dominikai „Cohibák" ugyancsak kézzel készülnek, akinek módja van választani a havannák és a dominikai névrokonuk között, annak az a termék ajánlható, melynek gyártása a Vuelta Abajo tíz legjobb levelének kiválasztásával veszi kezdetét.
Cuaba
1996-ban, tehát kereken 30 évvel a „Cohiba" felbukkanása után csupán a második olyan havannamárkát mutatták be, amelyet Castro idején alkottak meg. A „Cohibához" hasonlóan az új márka is a taino indiánok nyelvéből vett nevet kapott. A „Cuaba" egy kiválóan égő kubai fás szárú növény: ennek segítségével gyújtották meg a tainók a cohibát (tehát a szivart), legalábbis a hagyomány szerint. Minden „Cuaba" egyben figurado, pontosabban perfecto is. Ezúttal ugyanis nem a kubai „Perfecto" formátumról van szó, hanem a formátum formájáról. A „Cuaba" perfectói henger alakú testet mutatnak fel, amely mind a nyílt, hegyes far-, mind pedig a zárt fejrészen elvékonyodik. A „Cuaba" a 19. és a 20. század fordulóját idézi fel, ugyanis abban a korban a perfecto az egyik legkedveltebb formátumnak számított. Az 1930-as évek elejétől a figuradó \ kezdtek eltünedezni a polcokról, mert egyre csökkent irántuk az érdeklődés.
Diplomaticos
E havannamárkában, melynek íze a közepestől az erősig terjed, karakteres aromák szabadulnak fel, ezért minden olyan aficionadónak kedvére lehet, aki elkötelezte magát a tradicionális kubai stílus mellett. Két örvendetes dolog: a „Diplomáticos" valamennyi formátuma kézzel készül, s a jutányos árú havannák közé sorolható.
El Rey del Mundo
A szivarkészítők többnyire igencsak szerény emberek. Ismerik szakmájukat, és ezzel meg is elégszenek. Természetesen minden szabályt a kivétel teszi próbára. Az egyik ilyen kivétel egy havanna névadásához kapcsolódik Az ,Antonio Allones" illetékesei tökéletesen meg voltak győződve az elsőként 1882-ben piacra dobott márka kvalitásairól, és a szerénység legkisebb jele nélkül a „Világ Királya" névre keresztelték el. És valóban: az „El Rey del Mundo" hamarosan a kései 19. század legkedveltebb szivarmárkái közé tartozott. Naponta kereken 7000, néha akár 8000 „világkirály" hagyta el a gyárat, amelyet idővel a benne készülő első leghíresebb szivarmárka után „Fábrica del Tabacos Rey del Mundónak" neveztek el. S mi a helyzet ma? Az „El Rey del Mundo", meglehetősen olajos burkolólevelével mindig is fajtája könnyedebb képviselői közé tartozott, s ezért különösen ajánlható azon dohányosoknak, akik most szeretnének belépni a havannák világába.
COHIBA
A „Cohiba" nevet a Kubában őslakos taino indiánok nyelvéből kölcsönözték; a jelentése: „szivar". A „Cohiba" maga a „havanna", s így az a márka, amelyet számos szakértő a karibi szigetország legjobb szivarjaként tart számon. Természetesen az aficionadók egyéni ízlése dönti el, hogy a „Cohibát" tartja-e a legjobbnak valamennyi havanna szivar közül, ám ezt a márkát kétség kívül körülveszi egy olyan különleges aura, amely egyéb havannamárkák formátumainál nem jelentkezik. Bár a „Cohibát" csupán 40 éve alkották meg, időközben valódi kultusztárgy lett. 20 éven keresztül kizárólag Fidel Castrónak szánt „Laguito No. 1", „Laguito No. 2" és „Laguito No. 3" formátumok léteztek, amelyekhez később továbbiak társultak: „Corona Especial" (No. 2), „Lancero" (No. 1) és a „Panatela" (No. 3). Korábban e szivarokat kizárólag magas rangú külföldi vendégek kóstolhatták meg — és persze maga Castro. A 80-as évek végén megjelentek a piacon az „Esplendido", az „Exquisito" és a „Robusto" nevű formátumok. Később e sorhoz csatlakozott a „Corona", amellyel időlegesen lezárult a standard formátumokat felvonultató „Clásica"-széria. 1992-ben a kubai csúcsmárkát újfent kibővítették, ezúttal azonban egy széria formájában, amely öt formátumot foglal magában. A széria neve „Linea 1492", a formátumoké pedig „Siglo": mindkét szó az amerikai kontinens felfedezésére, s így a szivarokra is utal. A „Siglo" jelentése nem más, mint „évszázad", az öt formátum pedig egy-egy évszázadot jelöl, s a kör 1492-vel zárul. A „Linea 1492" „Cohibái" egy évvel később estek át a nemzetközi keresztségen, amikor a londoni „Claridge's Hotelban hivatalosan bemutatták a közönségnek. Míg a „Clásica"-széria szivarjai fűszeres ízükkel, karakteres aromájukkal a hagyományos kubai stílust idézik, az újabb szériához használt keverék még terjedelmesebb szivarokat eredményez. Nem egy szakértő a legújabb kreációt, a „Siglo VI”-ot tekinti a „Cohiba" márka legkiválóbb tagjának. A „Clásica" márkánál viszont két formátum versenyez ezért a rangért: Az „Esplendido" és a „Robusto". Az előbbi vitolához egyébként kapcsolódik egy szomorú rekord, mert az „Esplendido" a leggyakrabban hamisított formátum: állítólag kevesebbet gyártanak az eredetiből, mint az utánzatából. Ezért egy kubai havannavásárló-körút során nem árt az óvatosság: kizárólag egy Casa del Habanóban vagy egy államilag felügyelt boltban vásároljunk szivart, utcai árustól soha! Ez a szabály egyébként nem csak Kubára vonatkozik, hanem a teljes közép-amerikai térségre. Ha azonban egy aficionado az Egyesült Államokban fedez fel egy doboz „Cohibát", akkor — legális áru esetén — bizonyosan olyan márkával fog találkozni, amelyet a „General Cigar Company" gyárt a Dominikai Köztársaságban. Bár a dominikai „Cohibák" ugyancsak kézzel készülnek, akinek módja van választani a havannák és a dominikai névrokonuk között, annak az a termék ajánlható, melynek gyártása a Vuelta Abajo tíz legjobb levelének kiválasztásával veszi kezdetét.
Cuaba
1996-ban, tehát kereken 30 évvel a „Cohiba" felbukkanása után csupán a második olyan havannamárkát mutatták be, amelyet Castro idején alkottak meg. A „Cohibához" hasonlóan az új márka is a taino indiánok nyelvéből vett nevet kapott. A „Cuaba" egy kiválóan égő kubai fás szárú növény: ennek segítségével gyújtották meg a tainók a cohibát (tehát a szivart), legalábbis a hagyomány szerint. Minden „Cuaba" egyben figurado, pontosabban perfecto is. Ezúttal ugyanis nem a kubai „Perfecto" formátumról van szó, hanem a formátum formájáról. A „Cuaba" perfectói henger alakú testet mutatnak fel, amely mind a nyílt, hegyes far-, mind pedig a zárt fejrészen elvékonyodik. A „Cuaba" a 19. és a 20. század fordulóját idézi fel, ugyanis abban a korban a perfecto az egyik legkedveltebb formátumnak számított. Az 1930-as évek elejétől a figuradó \ kezdtek eltünedezni a polcokról, mert egyre csökkent irántuk az érdeklődés.
Diplomaticos
E havannamárkában, melynek íze a közepestől az erősig terjed, karakteres aromák szabadulnak fel, ezért minden olyan aficionadónak kedvére lehet, aki elkötelezte magát a tradicionális kubai stílus mellett. Két örvendetes dolog: a „Diplomáticos" valamennyi formátuma kézzel készül, s a jutányos árú havannák közé sorolható.
El Rey del Mundo
A szivarkészítők többnyire igencsak szerény emberek. Ismerik szakmájukat, és ezzel meg is elégszenek. Természetesen minden szabályt a kivétel teszi próbára. Az egyik ilyen kivétel egy havanna névadásához kapcsolódik Az ,Antonio Allones" illetékesei tökéletesen meg voltak győződve az elsőként 1882-ben piacra dobott márka kvalitásairól, és a szerénység legkisebb jele nélkül a „Világ Királya" névre keresztelték el. És valóban: az „El Rey del Mundo" hamarosan a kései 19. század legkedveltebb szivarmárkái közé tartozott. Naponta kereken 7000, néha akár 8000 „világkirály" hagyta el a gyárat, amelyet idővel a benne készülő első leghíresebb szivarmárka után „Fábrica del Tabacos Rey del Mundónak" neveztek el. S mi a helyzet ma? Az „El Rey del Mundo", meglehetősen olajos burkolólevelével mindig is fajtája könnyedebb képviselői közé tartozott, s ezért különösen ajánlható azon dohányosoknak, akik most szeretnének belépni a havannák világába.
